image1 image1 image1 image1

Névadónkról

selyeSelye János (1907 - 1982)

Selye János 1907. január 28-án született Bécsben, 1982. október 20-án halt meg Montrealban.

Dédnagyapja és nagyapja a felvidéki Vágsellyén gyógyított, apja ezredorvosként került Bécsbe, ahol osztrák lányt vett feleségül. Fiuk születése után költöztek Komáromba, János itt kezdte meg alapfokú tanulmányait. A középiskolát a komáromi Bencés Gimnáziumban végezte. Bár édesapja nem beszélt jól magyarul, és ott inkább németül társalogtak Selye Húgó ragaszkodott ahhoz, hogy fiát magyarnak neveljék. Selye ennek ellenére Prágában, Párizsban, Rómában tanult tovább, Prágában orvosi oklevelet (1929) és kémiai doktorátust szerzett. „Nem én hagytam el Magyarországot, Magyarország hagyott el engem”- hivatkozott Trianonra, amikor megkérdezték, miért nem Budapesten tanult.

1929-1932 között a prágai egyetem kísérleti pathológiai intézetében tanársegédként dolgozott majd 1931-ben a Rockefeller-ösztöndíj segítségével az Egyesült Államokban folytatta pályáját. 1932-ben került Kanadába, a montreali McGill Egyetemen, a biokémiai tanszéken 1933-tól biokémiát, később a szövettani tanszéken szövettant oktatott.

1942-ben nyerte el a DSC-fokozatot. 1945-től 1976-ig saját intézetében az Institute of Experimental Medicine and Surgeryben dolgozott Montrealban, majd nyugdíjazása után az általa 1979-ben alapított International Institute of Stress nevű intézményben folytatta munkáját. Időközben az amerikiai hadsereg általános sebészeti tanácsadójaként működött és 1976-ban a stresszkutatással foglalkozó nemzetközi intézet elnöke lett.

Kalandos fiatalkorának köszönhetően négy nyelven anyanyelvi szinten beszélt, de 10 nyelven tartott előadást. Selye személye önmagában is intézmény volt, számtalan fiatal kutatót - köztük sok magyart- karolt fel, adott nekik lehetőséget. Az intézményéhez tartozó könyvtár ugyancsak világhírű volt, nem csupán azért, mert megtalálható volt itt a stresszkutatással, kísérletes kórtannal, endokrinológiával és a kapcsolatos klinikai orvostudománnyal foglalkozó szakirodalom, hanem mert a kutatók a professzor által kidolgozott kódrendszertan segítségével rekordidő alatt megtalálták a keresett információkat. Pályája során többször jelölték Nobel-díjra, amelyet minden várakozása ellenére, nem vehetett át.

Már prágai évei alatt felfigyelt arra, hogy az egyes betegségek jellegzetes tünetei között van valami közös, amit akkor általános betegségszindrómának nevezett el. Később, már Kanadában, különféle ingerekkel (hideggel, meleggel, fizikai és idegi akut terheléssel stb.) a szervezet egészére ható reakciót váltott ki patkányokon, aminek során megállapította, hogy az ártó tényezők károsodásokhoz vezetnek. 1936-ban a Nature című lapban közölte a Károsító tényezőkkel előidézett szindróma című közleményét, amelyben a stresszelmélet minden tényezőjét megtaláljuk.

A Selye által kidolgozott stresszelmélet szerint az élőlények a fenyegetésekre általános vészreakciókkal reagálnak, mozgósítva hormonális erőforrásaikat és tartalékaikat. A kutató szerint bármely tényező, amely a szervezet egyensúlyi állapotát veszélyezteti, az egyensúly helyreállítását szolgáló folyamatokat aktivál. A nem specifikus alkalmazkodási reakciók összességét nevezte stressznek, amely három elemre épül: ezek a mellékvese, a timikolimfatikus rendszer, azaz a limfocitákat termelő csecsemőmirigy, a lép és a nyirokmirigyek, valamit a bélrendszer elváltozásai. A folyamat megjelenítéséhez használt fekete-fehér metaforát erősíti, hogy a stressz előidéző hatás vagy stersszoraktivitás szempontjából mindegy, hogy az aktuális helyzetünk kellemes-e vagy kellemetlen, csupán az számít, milyen az újraalkalmazkodási szükséglet. Az orvos kedvelt példája, azaz édesanya, akivel előbb közlik, hogy a fia a háborúban elesett, majd évekkel később gyermeke váratlanul beállít. A szülő az első esetben rettenetese lelki megrázkódtatást él meg, a másodikban repeső boldogságot. Annak ellenére, hogy a két esemény következményei, az érzelmek minősége összehasonlíthatatlan, az emberi test hasonlóan alkalmazkodik az új helyzethez, a bánat és az öröm azonos biokémiai reakciókat vált ki.

A stressz és a distressz, az általános adaptációs szindróma, ennek fázisai: az alarmreakciós, az ellenállási és a kimerüléses szakasz és egy sor általa leírt egyéb fogalom, mint a calpiphylaxis, a homeo- és heterostasis a biológiai oktatás anyagába került, az orvostudományba pedig a stresszelméletből fakadó azon elméleti és gyakorlati szempontokból egyaránt fontos következtetések egyike, hogy ha a szervezet saját védelmi készültségét a stresszel szemben felerősítjük, elősegíthetjük általa a betegségek leküzdését.

Több mint negyven könyve és 1700 szakközleménye jelent meg. Munkássága az élettan számos területére kiterjedt. Foglalkozott endokrinológiával, a szívvel kapcsolatos szövetelhalás kérdésével, a kalcium-anyagcserével, a szteroid érzéstelenítés problémáival, az anafilaxiás gyulladásokkal, a hormonszabályozással, valamint a tejképzés körülményeivel. Neve elsősorban az általa kidolgozott stresszelméletről ismeretes.

18 egyetem díszdoktora, a Royal Society of Canada tagja, 43 tudományos társaság tiszteletbeli tagja, számos város és állam díszpolgára, számos rangos kitüntetés tulajdonosa volt.

  A Selye Jánosról megjelent cikkek a magyar sajtóban:

  • Hársing László: Selye János (Orvosi Hetilap, 1984. 125. évf. 16. szám, 956-957. oldal)
  • Juhász Nagy Pál: Polémia Selyével (Természet Világa, 1981. 112. évf.4. szám, 151-153. oldal)
  • Kardos István: Selye János emlékezetére (Népszava, 1982. 110. évf. 246. szám, 9. oldal)
  • Komor Vilma: In memoriam Selye János (Magyar Nemzet, 1982. 38. évf. 246 szám, 8. oldal)
  • Vadász Ferenc: Selye János professzor emlékére (Népszabadság, 1982. 40. évf. 249. szám, 8. oldal)
  • Szabó Sándor: Mi lesz a Selye-hagyaték és az ajándék könyvtár sorsa? (Magyar Nemzet, 1992. 55. évf. 14. szám, 7. oldal)
  • Kenéz János: Selye János 55 éves (Orvosi Hetilap, 1962. 103. évf. 3. szám, 125-127. oldal)
  • Solymoss Béla: Selye János 60 éves (Orvosi Hetilap, 1967. 108. évf. 5. szám, 221-222. oldal)
  • Szabó Pál: Halálunk és a stressz. A stressz szerepe a betegségek kialakulásában (Természet Világa 1993.)
  • Selye Jánosnak a magyar folyóiratokban megjelent tanulmányai
  • Selye J. - Nádasdi M.: Foszfát-steroid-cardiopáthia (Kísérleti Orvostudomány 1958. 10. évf. 2-3. füzet 249-255. oldal)
  • Selye J. - Bajusz Eőrs: Anion-kation kölcsönhatások a szívinfarktus kémiai megelőzésénél (Kísérleti
  • Orvostudomány 1960. 12. évf. 3. szám 283-289. oldal)
  • Selye János: Calciphylaxia és calcergia (Orvosi Hetilap 1965. 106. évf. 18. szám 817-821. oldal)
  • Selye János: A calciphylaxis (Magyar Nemzet 1965. 21. évf. 114. szám 8. oldal)
  • Selye J. – Somogyi – Végh: Gyulladás és stress a pluricausalis betegségek koncepciójának a megvilágításában (Orvosi Hetilap 1967. 108. évf. 52. szám 2449-2456. oldal)
  • Selye J. – Somogyi: Kalcifilaxia és az öregedés problémája (Búvár, 1968. 13. évf. 5. szám 258-264.oldal)
  • Selye J. – Szabó S. – Mécs Irén: Katatoxikus steroidok hatása az indomethacin és digitoxin mérgezésre hörcsögökben (Kísérleti Orvostudomány 1971. 23. évf. 3. szám 316-320. oldal)
  • Selye János: A stress elmélet kialakulása. A stress és a szívérbetegségek. (Orvosi Hetilap 110. évf. 39.szám 2257-2265. oldal)
  • Selye J. – Bajusz Eőrs: A stress-kutatás újabb eredményei és stress-elmélet szerepe a modern kórtani kutatómunkában. (Orvosi Hetilap 1960. 101. évf. 1., 5. szám 1-12., 145-156. oldal)
  • Selye J. – Bajusz Eőrs: A szervezet nem fajlagos rezisztenciájának néhány alapvető kérdéséről (Orvosi Hetilap 1962. 103. évf. 9. szám 385-391.)
  • Selye János hozzászólása Szigeti Endre Életünk és a stress című cikkéhez (Világosság 1965. 6. évf. 2.szám 111-114. oldal) Selye János: Mindannyian stresszben élünk (Köznevelés 1974. 30. évf. 37. szám 3-4. oldal)